 |
| Dublin |
Reggel van ... mégsem értek mindent! Ugyan félkómás vagyok, de nem csupán ez az oka. Úgy tűnik, ez nem egy éjszakás kaland lesz, kell pár nap míg megszokom ezt az ír angol. Hol van itt az "sz" hang? Csupa "a" és "o" hang! És mi ez a sok "j"??? Jjjjjesszusom! Sebaj, mosolygok, bólogatok, hunyorítva koncentrálok és lassan emésztem. De ... az utcára érve, először is a fordított közlekedést kell megszokjam!
Ugyan 18 évesen már nyakamba vettem egyszer a kis batyum és egy évet maradtam is Angliában, dolgozni, élni, tanulni, ennek ellenére sem könnyű visszaállítani az agyam a fordított tájékozódás funkcióra. Viszont ... gondoltak rám is! Minden gyalogos átkelőhelyen kiírták jó nagy betűkkel hogy "look left" vagy "look right". Kora reggel nagyon jól jön az efféle segítség!
Várom a buszt - be kell jutnom a belvárosba. Jön is! Mosolygok, készítem az aprót, mert olvastam egy útikönyvben, hogy aprót kell adni a sofőrnek. Hova megy ez a busz??? Nem állt meg! Szemöldökránc, hümmentés. Érkezik egy srác. Csak nem fogom megkérdezni Tőle, hogy miért nem állt meg a busz! Jön a következő, 2 perc múlva. Közelít ... a srác rám néz, majd mosolyogva odalép az út szélére és ... kiteszi a bal kezét, leinti a buszt. Te jó ég! - Tanulság: ha nem akarsz ott maradni, integess a sofőrnek, hogy vele tartanál!
Buszvezető nem érinti a pénzt - mondani kell merre tartasz, ő megmondja mennyit dobj be, a kis fémládikába, ha nem tudod és már kapod is a blokkot. Ez a jegyed. Alapvetően a magyar pénztárcának egy kicsit drágább, ha a BKV járatok díjazásával vetjük össze, de véleményem szerint nem érdemes, hiszen itt Írországban sokkal jobb minőségű, gyorsabb és tisztább közlekedési eszközöket üzemeltetnek, így nincs értelme összehasonlítani az pénzt illető értéket.
 |
| Dublin, belváros |
Most aztán a női megérzésemre hagyatkozom, leszállok ott, ahol úgy érzem, majd onnan tájékozódom. A buszon senki nem tolakodik, mindenkinek jut hely, illedelmes, senki nem lóg a másik nyakában, nem nyammog a fülébe, nem bámul a másik arcába, nincs szemét a buszon, mindenki a saját kis terében vesztegel, türelmesen várja a pontot ahova készül. Leszállok, itt és most!
 |
| O'Connell Híd, Dublin |
Érdemes volt előre tájékozódni az útikönyvekből! Szinte betéve tudom melyik emlékmű merre és mi is az.
Ez itt az O'Connell Híd az emlékművel - meghallom a zenét ... természetesen már szedem is a lábaim. Ez itt a Grafton utca: tíz méterenként amatőr vagy még-el-nem-ismert zenészek, előadók, énekesek és művészek: van aki bábozik, homokból formál élethű nagyságú kutyát, kelta népdalokat énekel, ír vagy rock zenét játszik egyedül vagy társaival, humorista gitárral a kezében dalolva viccelődik a járó-kelőkkel. Természetesen mindegyik érdekel, elidőzök egy ideig, majd dobok is pár eurót, annak aki a legjobban tetszett. Most nagyon bánom, hogy nem vagyok milliomos! Itt rögvest kiszúrtam magamnak The Riptide Movement együttest: négy fiatal srác, buli hangulat az utcán, nevetgélve énekelnek, zenélnek, minden porcikáljukkal zenélnek. Szemerkél az eső. Kit érdekel? Pár ember elbújik az esernyő alá, egyébiránt ügyet sem vet rá a tömeg nagy része. Engem végképp nem zavar, sőt!
Fél óra ácsorgás után, kíváncsiságom hajtott el az utcáról, de jegyzem: Ide még visszatérek!
 |
| Grafton utca, Dublin The Riptide Movement |
 |
| Főnix Park, Dublin |
Egy egész belvárosi kör busszal, minden nevesebb épülettel, egy óra út - idegenvezető nincs, helyette van fülhallgató és automata hanganyag, mely induláskor üdvözöl majd érkezéskor el is köszön, mind eközben minden egyes épület előtt mesél legendákról és az ír történelemről, írek büszkeségeiről, hagyatékairól.
Közben, itt-ott elvétve tűnik fel pár papír darab vagy zacskó az utcán, viszont semmi nincs összefirkálva festékkel, nincsenek kibelezve a villanylámpák, nincsenek összetörve a műanyag reklámtáblák, nincs meghajlítva a fémoszlop, sehol egy kutyaürülék! Pedig azt olvastam hogy Dublin kétszer akkora mint Budapest ... érdekes...
 |
| Dublin, városnézés |
Elállt az eső - aki bemenekült a boltba, elköszön, megköszöni a pár perces óvó hajlékot, kölcsönös mosoly és mindenki megy a maga útján, mintha mi sem történt volna.
Kezd lemenni a nap, akkor most, elugrom és megmártózom végre a hőn áhított Ír- tengerben! Irány a Connolly Állomás ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése