Howth

Connolly Állomás:
Megint csak csodálkozom- modern, átlátható épület, mosolygós és segítőkész férfi az információs pultnál. Bármit kérdezek, tudja a választ. Ha nem értem, megismétli türelemmel. Az állomás közepén több műanyag állvány, tele pakolva apró menetrendekkel. Városrészekre bontva, oda-vissza utak, menetidő szerint és ... ingyen! Bármikor, bárki vihet belőle, amennyit csak akar!
Mindenki csak azt veszi el ami érdekli, nem dobálja el.
Sorban állok a pénztárnál. Az éppen soros embertől 1.5 méterre áll a sor, senki nem mászik bele a személyes terébe, senki nem türelmetlen, senki nem ordibál, nincsenek kéregetők az állomáson, viszont van büfé, mellette asztalok, pihenők, székek, LCD TVk és kijelzők, egyértelmű jelzések.

Megveszem a jegyem: ugyan a weboldalon mindent megtalálni, elárulom, nem sokkal drágább az ír közlekedés, mint kis hazánkban. Viszont a kocsik színvonalát nem érdemes összehasonlítani, mert igen csak elkeserednénk, mit is kapunk itthon, mennyi pénzért.
Egy ellenőr áll az elektronikus kapuk mellett, arra az esetre, ha a modern technika nem látja érvényesnek a jegyet, annak ellenére hogy valójában az - ránéz a jegyre ellenőr, átengedi az utast és megköszöni türelmét.

Keresem a vágányt - nem kell nagy tudás hozzá, hiszen minden egyértelműen feliratozva, nyilak, jelzések. Itt még a tolókocsis ember is könnyedén mozoghat bármerre: lépcső, mozgólépcső, lift. A vágányok mellett ülőhelyek, egyben, nem széttördelve, összemocskolva és szemetelve.

Megérkezik a vonat, DART - semmi lépcső, vágányszinten a belépő, hangos bemondó, elektronikus kijelző, percre pontosan, mennyi perc múlva melyik állomáson állunk meg. A vonaton kényelmesen elfér mindenki és minden, légkondi berendezés biztosítja az állandó 16 fokot, folyamatosan halljuk épp merre vagyunk és mennyi percre van a következő állomás. Az ablak környékén tiltótáblák: ne rakd fel a lábad ülésre, ne dohányozz, add át a helyed idősebbeknek...stb. Ami legjobban tetszik - fém tábla a vonat minden oldalán, figyelmeztetés: dohányzás súlyos vétség, büntetés 3000 euró is lehet!
Utastársaim fegyelmezetten bámulnak az ablakon, kifelé - megjegyzem, látni mindent, nem lepi be a moha és a kosz, sem rágógumi, sem ételmaradék.

Howth, kikötő

Végre ... az Ír - tenger! Howth. Kikötő város, kicsike állomás, szűk utcák, mosolygós emberek, minden zöld és kék, enyhén fújdogál a szél, melegen süt a nap, sétálok, nézem a tengert, valami leírhatatlan mennyi színben pompázik így naplementekor. Fotózok, rengeteget. Annyi szép pillanatot akarok elcsípni amennyit csak lehet.
Furán fodrozódik a tenger a kikötőben ... fóka! Nem is egy! Egy egész család. Rögvest jönnek is a helybeliek és az arra járó turisták. A szemközti hal bolt épp bezárt, így a megmaradt árut kihozza egy gumicsizmás férfi vödörben, majd dobálja a fókáknak. Valami hihetetlen mennyire aranyosak a fókák, ahogy uszonyaikkal fogják a halat és eszik. Majd a következő adagot a következőképpen kérik: szembefordul, lebeg a vízben, szugerál, fujtat, finoman evez az uszonyaival, kedvesen pillog, szinte mosolyog. Kedves kis lények...

Howth kikötő, fóka etetés

Howth kikötő, sirályok

Természetesen a sirályok sem maradhatnak el, pofátlanul kunyerálnak, próbálják elcsenni a kisebb darabokat. Az egyik sirálypár a gumicsizmás férfi vödréhez settenkedik, igyekszik ellopni egy halat, de nem olyan rámenősek, mint amennyire éhesek. Tovább sétálok a világítótorony felé. Szemben egy lakatlan sziget, ahova minden nap reggeltől késő délutánig 2 óránként sétahajókázásra lehet befizetni. A parton tinédzser fiúk horgásznak farmerben és pólóban, épp megbeszélik a napi történéseket, nevetgélnek, majd nagy csend a kapás előtt. Ugyan mezítlábas strandolásra nem volt lehetőség a nagy kavicsok és sziklák miatt, de a látvány egyelőre, kezdetnek, gyönyörködtet. Tovább állok, hisz annyi látnivaló van még!