Érkezés Dublinba

Budapest, Ferihegy 2: 
Végre, elhagyom a zajos és bűzös fővárost, izgatottam kapkodom lábaim, szinte rohanok, hogy minél korábban kint legyek a reptéren. Meg sem kottyan a bőröndöm súlya, gurul utánam, az sem veszem észre, hogy lökdösnek a buszon. Kit érdekel ha pár óra múlva ott lehetek, ahova évek óta vágyom?
Szeretem nézni a repülőket: fel-le szállnak, jó érzéssel tölt el, még így viharban is. Az utasokat, légikisasszonyokat illetve pilótákat valószínűleg kevésbé.
Sorban állás. Izgalmas így jegy nélkül utazni: első alkalom, hogy interneten rendeltem repülőjegyet, úgynevezett "ticketless flight" vár rám. Bejelentkeztem. Ki is kapcsolom a zenét, inkább az utasokat figyelem meg. Majdnem mind ír ajkú - hogy én mennyire szeretem az írek angolját hallgatni! Tizenhat éve "Standard British English" vesz körül, így igencsak vicces és érdekes számomra, mosolygásra késztet - megfigyelem, jegyzem, memorizálom. Mennyire imádom!

Beszállás - nevetgélve, viccelődve, kíváncsiskodva, fáradtan, ki-ki a maga hangulatában foglalja el helyét, végül elégedetten elhelyezkedik, ellenőrzi a villámlás és mennydörgés közti időt, a szomszédot, majd beszélget vagy hátradől, kivéve azt az 5 anyukát, akik kisbabával érkeztek az útra és fel-alá sétálnak a gépen, foglalják le a kicsiket végtelen türelemmel. Két és fél óra késéssel bejelentkezik a pilóta, a maga ír angoljával:
- Hölgyeim és Uraim, valamint kedves, türelmes kisbabák! A vihar tovaszállt, végre kerozint is kaptunk, így hamarosan megkezdjük a felszállást. Kérem, foglalják el helyeiket! Mivel az út 3 órás eredetileg, amiből már csak fél óránk van hátra, kérem, kapaszkodjanak mert belehúzunk, hogy időben landoljunk Dublinban!

Ki mosolyogva, ki félkómásan, becsatolta magát, majd elindultunk. A felszállás, mint mindig, hatalmas élmény: ahogy az ember szinte belefúródik az ülésbe, érzi minden porcikájában a rá ható erőket. Ez már a hetedik repülőutam, mégis olyan rajongással teli, eufórikus vigyort varázsol az arcomra ez az állapot, mint aki most tömött a szájába pár darab "space cake" darabot!

Másfél óra múlva már a kivilágított hajókat látom alattunk a tengeren - ez már Anglia! A pilóta valóban belehúzott: 2 órás lett az út, ellentétben a várható 3 órával. Senki sem bánta ... rajtam kívül.

Dublini Reptér - éjjel, 2 óra:
Legalább négyszer akkora a dublini reptér, mint Ferihegy, emellett még egy ugyanekkora részt éppen építenek hozzá, bővítés címszóval. Minden rendezett és tiszta, mindennek megvan a maga helye és azt ott is tartják. 
Az a pára és szemerkélő páracseppek. Hajkoronám göndör fürtjei rögvest otthon érezték magukat, amerre láttak, már száguldoztak is, a szélrózsa minden irányába!
Jómagam pedig a szállás irányába! Ezt is az interneten foglaltam, remélem a legjobbakat... "ember, ... bízva bízzál!" . Bejött: egész otthonos kis szállás. Tiszta-e? Ilyen hosszúra nyúlt út után, hajnali 4 órakor, sötétben ... kit érdekel?

Dublin

A lényeg: a szállás tulajdonosa, egy végtelenül kedves ír férfi, betessékel, kikapja a kezemből a bőröndöt, felkísér, elmagyaráz mindent, mi merre és hogy működik, aminek valójában felét sem értettem és nem csak a fáradtság miatt! Ezek az írek ... gyorsan beszélnek és olyan furcsán! Sebaj, majd holnap reggel, mindent megértek!