Malahide

Következő állomás: Mullach Íde, azaz Malahide.
Becsülendő, hogy Írországban minden táblát két nyelven feliratoznak: írül és angolul, legyen az egy egyszerű "kijárat" jelzés vagy egy tulajdonnév, esetleg felhívás.

Malahide szintén egy tengerparti városka, nagyon kedves boltokkal, éttermekkel, parkokkal, játszóterekkel. Érdekes ... itt délután 5 órakor már látni az apukákat a játszótéren, és megjegyzem, nem munka helyett mérleghintáznak!

Malahide Kastély és Park

Az állomástól nem messze egy 12.századi kastély felé mutat a jelzőtábla. Sétálok, mintha óriási, örökzöld mezőkön barangolnék, elvétve felbukkan egy játszótér, egy pihenőhely, park részek, tó, hidak, erdő rész. Fél órája szelem a bársony puhaságú zöld mezőt és parkot, már  nem is számolom mennyi nyulat láttam szaladgálni az erdőből ki és be. Végre, a kastély - valóban olyan gyönyörűséges, mint a képeken. Egy kőhalom alapvetően, de olyan értéket képvisel, amit egy arannyal agyoncicomázott építmény soha nem fog, legalábbis számomra: tekintély és elegancia, erő és tartás. Virágoskert, mögötte temető, a jól ismert kelta keresztekkel - a Talbot család emlékét őrzik, akik több száz éve belakták ezt a területet.

A helyiek ehhez a kastélyhoz járnak sétálni, megpihennek a környező parkokban, az erdőbe futnak, itt sportolnak a gyerekek. Írország egyik nagy erénye szememben: megőrzi történelme nyomait, megtanult együtt élni vele s megbecsülni, óvni. A köveket nagyon szeretem: semmi másnak nincsen ilyen illata! Magába zárja a történelem illatát.

Malahide, kikötő

A belvárosban sétálok, kikötő mellett - ezeken a vizeken eveztektek anno a vikingek. Vajon mennyi hajó fordult már meg itt? Végtelen nyugodtság érződik a tenger felől, szivárvány színben pompáznak a hullámok.
Viszont lassan a gyomrom is, mert egész nap nem ettem! Hirtelen lesz vége az én végtelen nyugalmamnak is ... sajnos ha egyedül utazik az ember, hajlamos elfelejtkezni biológiai szükségleteiről is, mert a sajátja nem olyan fontos mint a másiké, most pedig senki nincs mellettem akihez igazodni kellene, vagy figyelmeztetne effélékre.

Éhes ír férfiak és a pizza

Elmegy mellettem két ír férfi, egyikük hatalmas pizza dobozt ölel magához. Életemben nem szippantottam akkorát, mint az ő vacsorájuk után. Ezt figyelmes férfi módjára észlelik is, majd egy kacsintással kísérve megkérdezik kérek-e egy szeletet. Nagy, félénk csend, hallgatás, de az éhség nagy úr! Mosolygok, tétovázok egy röpke pillanatra ...  velük tartok. Mivel a park mellettünk tele van németül beszélő kis tinilányokkal, egymásra néznek, fejet rázva összenevetnek: " - No way!"  Követem őket, megállunk egy kukánál, ledobják a tetejére, kinyitják az óriás dobozt és ínyencként falatoznak belőle, ahogy az egy éhes férfi emberhez méltó. Lányos zavaromban csak nevetni tudok, jelezve, "Fiuk, ennél gusztustalanabb evést még nem láttam! Kuka tetejéről?" . Invitálnak: "Viszont nagyon finom, vegyél belőle!". Kisfiús mosollyal fűszerezett kérdés: "Éhes vagy, vagy nem vagy éhes Tündérke?". Természetesen belátom, mélységesen igazuk van és ... velük tartok. Életem egyik legvidámabb vacsorája ez.
A vonaton még most sem tudok aludni, tele pocakkal sem, hisz végig a tenger mellett haladunk, amivel nem bírok betelni.

Érkezés Dublinba, Connolly Állomás. Már megint az a két igencsak megtermett biztonsági őr ügyel. Dublinban minden állomáson őrök cirkálnak, golyóálló mellényben, az utcákon Garda felirattal autós és motoros rendőrök. Alapvetően rend és fegyelem honol mindenhol - természetesen akadnak kivételes esetek. Mindenesetre bizton állíthatom, hogy a közbiztonság sokkal jobb mint Budapesten. Láttam füves cigarettát sodró utazót az állomáson, de egy perc sem kellett, kikísérték a területről. A toalett helyiségek tiszták voltak, bár ott is előfordult néha kezében valamit rejtegető egyén, de ott is megtalálták és kitették a szűrét. Viszont a budapesti, nappal-is-belövi-magát-utcán emberek után, elhanyagolhatónak éreztem. Kamerák mindenütt, őrszemek, ezek az őrszemek pedig nem csak figyelnek vagy lehunyt szemekkel ácsorognak vagy támasztják a falat.

Mivel már 4.napja mozgok írek között, megszoktam, hogy nagyrészt mindenki kedves, mosolyog, lehet bárkitől kérdezni bármit, mert segít, jóindulatú. Megcélzom a két őrt is az állomáson, gondoltam lefotózom őket ha engedik - beszédbe elegyedek, majd hirtelen megszólal egyikük, magyarul: - Persze!
Természetesen annyira meglepődöm, hogy indulatomnak egy magyar káromkodással adok hangot felnevetve, emellett rá is csapok a vállára. János is nagyot nevet, bár a szusz is megáll bennem, mikor körbenézek és látom, hogy a másik őr csúnyán néz - ő litván volt. Mosolygok egyet, megsimítom János vállát, jelezve, nem lecsapni szeretném a kollégáját, csupán örömömben húztam egyet a rá. Még szerencse, hogy János is nevet ...

Sokat mesél a munkájáról, ottani életéről, de nem eleget. Órákig hallgatnám, azonban az ott a munkahelye, rendet kell fenntartania, amit csak figyelemmel tud kordában tartani.
Utazgatásaim során még egyszer találkoztam vele az állomáson, épp Belfastból hazajövet, de akkor én meséltem neki, mert ő még nem járt északon, annak ellenére hogy évek óta ír földön él.

Jól el is beszélgettük az időt. Annyira, hogy az utolsó járatot ami este 11.30. órakor indult az állomásról, rég lekéstem. Mivel az éjszakai járatok óránként indulnak, ma taxizom.
Sorban állnak a taxik. Kiszúrom a legszimpatikusabbat, épp középen áll. Odalépek az úrhoz:
- Good evening Sir! Are you free?
- Oh, Helloy! Unfortunately, I'm married Darling! ... but ...
Megint megvicceltek - majd továbbá elmagyarázta, hogy azért állnak sorba, mert az elsőé a következő fuvar, de holnap jöjjek ám vissza!
Taxis már pattan is elém, ajtót nyit, majd mondom neki az úti célt. Kérdezgetem erről-arról, kedves, mindenre készségesen válaszol, igyekszik számomra érhetően kiejteni a szavakat. Dicsérem a zenéjüket, erre nagyon megörül, mesél, el is indítja a CD lejátszót, majd a kezembe nyom egy CD-t, amin több ír zene is van, fogadjam el. Meglepődve, zavartan, de mosolyogva elfogadom, olyan szívesen nyújtotta át nekem. A taxis még integet is mikor elbúcsúzok tőle és jó éjszakát kívánok. Én is integetek...