Wicklow - Bray - Killiney

Ismét Connolly Állomás, ezúttal azonban Wicklow felé veszem az utam. Most az Irish Intercity-vel utazom. Gondoltam egy helybeli irodával esetleg buszjárattal sikerült eljutnom a Wicklow Nemzeti Parkba. Rosszul gondoltam. Sajnos jobban megéri Dublinban, egy utazási iroda által megszervezett egy napos kirándulásra befizetni, mert nem mindenhol van lehetőség várostól egy órás autóutat megtenni busszal. Gyalog pedig ... kissé hosszas volna. Egy napos kirándulásra már 20 euróért lehet csatlakozni. Nem jönne ki olcsóbban akkor sem, ha egyedül megy az ember, viszont lehetséges, hogy lekési a csatlakozást.
Sajnos itt csak Wicklow városáig jutottam el, a hegyeket nem sikerült megmásznom, sem a nemzeti parkot megcsodálnom.
A város viszont, egy iparosított övezet, nem olyan, mint amire számítottam. Sűrűn lakott ugyan, de a legközelebb fekvő tengerpart fél óra gyalogtúrára van, kerülőutakon lehet megközelíteni mert akkora és annyi autópálya épült a város köré.
A tengerpart itt csupa sziklás, kőtörmelékes rész volt, úgy döntök, visszafele utazom északi irányba a keleti parton és leszállok Bray-ben, majd Killiney-ben. Épp sikerült elcsípnem a DART egyik járatát.

Bray

Bray, egy helyes kis város, csupa családos ember a parton - talán nem véletlen, hiszen épp egy vidámpark költözött a tengerpartra, egy veterán autókiállítással, valamint szabad téri, élő koncert. Itt már volt homokos tengerpart, emiatt természetesen cipőt eldobva már bele is vetettem magam az Ír-tengerbe. Elsőre csak lábat vetettem ugyan. Kell kis idő, míg hozzászokik az ember, a 12 fokos vízhez. A tengerparton üldögélve pillantottam meg, hogy egyre többen jönnek elő. Egyedül senki - vagy hófehér bőrű, vöröses hajú gyerekekkel, vagy juhászkutyákkal. Tíz perc sem telik el, de együtt pancsolnak kutyák és gyerek a tengerben, senki nem fázik, senkinek nem hideg a víz ... csak nekem. Egyelőre! A kutyák egy pillantásból tudják mit szabad és mit nem, ahogyan azt a gazdájuk is látják a kutya mozgásából mire is készül.

Bray-ben sétáltam - a házak szerkezetükben nagyon is emlékeztetnek angliai házakra, eltekintve attól, hogy itt semmi nem szemetes és gondozatlan, nagyon sok helyen látni az ír lobogót.
Megérkezett a DART járat - utazom tovább ...

Killiney

Killiney ... megint egy tengerpart, megint az Ír-tenger, mégis, teljesen más. Másképpen fúj a szél, a napsugarak másképpen érintik a partot és a víztükröt, még az illata is más. De a lényeg itt is megvan - tiszta levegő, erőteljes hullámok, szél, napfény és ezt mind mezítláb a homokos tengerparton, órákig lehet élvezni. Jómagam napokig, de talán egy életen át is.

Egy útikönyvben olvastam, hogy ha Írországban pólóban és rövidnadrágban papuccsal látunk valakit, az biztosan ír. Ha pulóverben, cipőben és zokniban, ő pedig a turista. Ez valóban helytálló megállapítás.
Valami miatt, nehezen veszik rá magukat a turisták, hogy kivetkőzzenek közép-európai szokásukból és észrevegyék, ez a 20 fok, nem olyan 20 fok mint ami minket körbevesz.
Számomra nem volt probléma, már első nap szoknyában, papucsban róttam Dublin utcáit is, tengerparton pedig szinte egyik voltam a sok fehér bőrű, vöröses hajú emberke közül, akinek nem hideg az Ír-tenger és a szél is inkább áldás.

Nézem ahogy gyerekek lubickolnak, homokvárat építenek. Szaladgálnak, kergetik a tenger hullámait a kutyák és gazdáik, de meggyőződésem többnyire inkább saját maguk örömére. Bolondos kutya az ír kutya: szalad, szalad, engedélyt kér gazdájától egy röpke tekintet erejével a tengerbe vetődésre, támad, ugrál, majd ráhasal egy óriási habos hullámra. Kiszalad, megrázza magát, orra hegyétől, a farka végéig, majd újra ... szalad, támad, ugrik ...

Amerikai kutya az ír parton

Érkezik egy banda. Egyértelmű honnan is jöttek -hét férfi, egy nő és egy kísérő Basset Hound kutyus, amerikai jóllakottsággal és egy amerikai kendővel a nyakán. Épp jön ki egy ír férfi a tengerből, nézi az amerikaiakat, akik épp öltöznek, békaruhába. Odalép hozzájuk és viccesen megjegyzi nekik: - ... nem olyan hideg ám a víz, mint aminek tűnik barátom! - Nevetgélés, kézfogás, pár mondat ki honnan is jött, elköszönnek majd mindenki folytatja útját a tenger hullámai közé. Amíg az amerikaiak edzettek egyet a kelta hullámokkal, jómagam a világ legbékésebb álmát aludtam gyerekzsivaj és kutyaugatás közepette. Természetesen teljesen le is égett az arcom, úgyhogy tény, le lehet sülni az Ír-tenger partján is húsz fokban.

Amerikai és ír strandolók az Ír-tengernél